Könyv István János grafikusművész szeret kalandozni más művészeti műfajokban is. A millennium közeledte sok fontos kihívást és lehetőséget tartogatott számára.
Riportot: Gócza Anita szerkesztette Petőfi Rádió
Hogyan kezdődött? Mi volt a szikra ami elindított, inspirált, hogy másik művészeti műfaj felé is nyiss?
1. rész
1994 nyarán baráti társasággal Kapolcson jártunk. Akkor voltak a Kapolcsi Napok rendezvényei. Nagyon jól szórakoztunk Akkor még nem volt az a nagy tömeg, ami ma jellemzi a Völgyet.Meghitt kis parkok, domboldalak, utcák és házak udvarai adták a koncertek, színi előadások, vásári komédiák helyszíneit.Mint valamikor amikor vándor színészek járták a kis falvakat. Este tíz órakor egy dombhajlatban a sötétből vagy száz tulipán virág színes pompája törte meg a sötét háttér éjszakai falát.Kerámia tulipánokban mécsek világítottak. Boldogság öntött el a látványtól.
El is neveztem Boldogság-virágok-nak.
Vásároltam belőle tíz különböző virágot és hazahoztam Simontornyára. Alkalmanként a házam kertjébe kitettem ezeket a virágokat és lámpásukat meggyújtottam, saját szórakozásunkra. Aztán később berendeztem a kertet akár egy kiállítást. Aztán ahogy lobogott a lán mozgásba hozta az árnyék és fény játékát. Elszégyeltem magam. Aki ezt a csodát látja, mivel a főút mellett a járda határolta a kertemet-, azt hihette az én munkám.
Kiállításként rendezted be?
Ezért készítettem egy táblát, amire azt írtam, BOLDOGSÁGVIRÁGOK A MŰVÉSZETEK VÖLGYÉBŐL Szurdi Éva kerámia virágai. Nyílási idő: Hétfőn, szerdán, pénteken, néha szombaton: 21 órától -elnyílásig. Ezt a táblát kitéve a jelölt napokon 21 órától performance-t rendeztem a valós kerti és a kerámia virágokkal. Nagyon látványos volt. Magam és a család szórakozására gondoltam ezt a virágkerti kompozíciót. Aztán egy alkalommal későn hazatérve, nem volt már kedvem kitenni a virágokat. Minden alkalommal össze is szedtem, majd újra kiraktam Őket. (Éjszakára vagy napokra nem mertem volna kint hagyni a virágokat, féltem nehogy ellopják). Szombati nap volt. Miközben a kocsiból pakoltam be a lakásba, morajra és hangokra, beszélgetések zajára figyeltünk fel a lányaimmal. A zaj a házunk elött az utcáról jött. Az utcai lámpa nem világított, így fényt kapcsoltam. Úristen! Legalább vagy harmincan álltak a kerités elött fiatalok és idősebbek, gyermekek. Kérdeztem baj van talán, hozzak vizet, vagy telefont?! Nem-nem nincs baj!-mondták. Csak lesz e virágnyílás, mert Ők arra várnak és már milyen régen, mert olyan gyönyörűség. Ja! Hát ezen ne múljon és mentem a virágokért és gyújtották a lányaim sorban, míg pompázni nem kezdett. Fényben mosolygó arcok villódzó fényei táncoltak és a virágok árnyai játszottak együtt boldog estét. Beszélgettünk amíg pislákolt a boldogságvirág.
Ez adta meg a végső lökést?
Ezek után határoztam úgy, hogy azt a hangulatot, ami eredendően Kapolcson megérintett, áthozom Simontornyára.
A Dunántúlra, Tolna Megyébe, a Dunántúli régióba. Ide ahol abban az időben kevés kulturális akció történt. Másnap megkerestem Endreffyné Takács Marikát a Simontornyai Vár igazgatóját. Elmeséltem neki amit átéltem és a szándékomat a kulturális élet felrázása terén. Mindazt amit komolyan akartam, a várhoz és környékéhez kötöttem, mint a település jeles kulturális és idegenforgalmi objektumához, amit jó marketinggel fel is lehet építeni. Marika mondta, hogy Ő is hasonló gondolatokat dédelget és tárgyalásokban van a Rock Színházzal. Abban az időben rengeteg Alapítványt hoztak létre országszerte. A kormány azokon keresztül támogatta a különböző civilszervezeteket. Simontornyán nem voltak alapítványok, pedig sok tehetséges kórus és színjátszó iskolai csoport, vagy a sport egyesületre is jó hatással lehetett volna. Még nem volt nagy gyakorlat a pályázatok megírásában, megnyerésében. Persze vergődött mindegyik a pénznélküliségben.
2. rész
A Simontornyai Színházi Napok Alapítvány létrehozása.
Abban az időben egyre több Alapítvány és civilszervezet alakult. Te is ilyenben gondolkodtál?
Senki sem tudta mit kellene csinálni, hogyan kellene létrehozni egy Alapítványt. Személyesen beszéltem a jegyzővel, terveinkről -amit üdvözölt-, azt mondta ha egy működőképes alapító okiratot hozok, abban az esetben beszélünk a megalapítás módjáról. Meghívtam Simontornyára a Kapolcsi Természetvédelmi és Kulturális Egylet vezetőit. Ők szervezték a Kapolcsi Napokat a későbbi Európa hírű,- Művészetek Völgyét-. Eljöttek Simontornyára a település polgármestere Horváth Jenő úr, Márvány Elli a kapolcsi egyesület "szállásadója", valamint Szabó Eszter aki a fiatalokat és a színkört képviselte. Az Egyesület vezetője Márta István Liszt-díjas zeneszerző volt. Ő akkor személyesen nem tudott velünk lenni. A TEMI Fried Művelődési Ház adott helyet az eszmecserének. Több intézményvezető, csoportok vezetői stb. ott voltak. Persze a Simontornya Város vezetői nem. Hasznos eszmecserét folytattunk, tanulhattunk az általuk már megszervezett rendszerekből, majd jeleztem, hogy Márta Istvánnal felveszem a kapcsolatot. Hamarosan telefonon kerestem, elmondtam Neki is miről lenne szó, mit szeretnénk elindítani . Időpontot egyeztettünk és elmentem Kapolcsra. Valamikor 1994 ősze lehetett. Nagyon rendes volt mert megkaptam az Egyesület Alapító Okirat másolatát. Saját költségeimen szerveztem mindezt. Aztán jött a tavasz. Én megkértem -barátaimat- dr. Dávid Ibolya ügyvédet Tamásiban és férjét dr. Barbalics Miklóst közjegyzőt, hogy fésüljék át és tegyék alapítványi formába, Simontornyára alkalmasra, a kapolcsi okiratot. Majd mikor elkészültek vele, átadtam Bárdos László jegyzőnek, hogy akkor itt van, tessék a továbbiakat elkészíteni. Legyen az Alapítvány vezetője Endreffyné Takács Marika a Vár igazgatója, -legyen intézményi formája-, én művészeti vezetőként vállaltam szerepet az alapítványban. Akkor még nem látszott, hogy a kijelölt (felkért) kuratórium nem igazán érti és teszi a szervezésben a szponzor szerzésben a munkáját.
Hová terveztétek a programokat?
Az egész formai tervet a gyönyörű vár falaival háttérként, elötte a várárkot befedő szabadtéri színpadban gondolkodtunk.
A Vár a csodálatos háttér, elötte a színpad és a Vártéren a közönség. Számoltam és pontosan 1000 főre kialakítható védett, beléptethető ellenőrizhető nézőteret tudtam kialakítani. Közben egyre rosszabb hírek jöttek a Rock Színház megszűnéséről és beolvadásáról az Operett Színházba. Egyik alkalommal Várkonyi Mátyás fantasztikus hírekkel érkezett. Megvan a program! Három nagy rockmusical lenne az első év nyarán 1. Evita, 2. Jézus Krisztus szupersztár, 3. Egri csillagok ősbemutató. Azt hiszem érthető volt, hihetetlen boldogságunk. Ide irányul a figyelem a médiumok részéről és a város felkerül a térképre! Kézzelfoghatóvá válik a kultúra, a településhez házhoz jön a kultúra, a színészek, zenészek színes forgataga. Itt Simontornyán ha ezt meg tudjuk csinálni akkor ez a hitehagyott nép aki munka nélkül tengeti életét újra észhez térhet és a város egy óriási kitörési lehetőséget kaphat.
Hogyan alakultak a szponzori hátterek? Kik támogattak?
Hihetetlen sokat mentünk a feleségem is, szponzorokat keresve. Naponta jelentkeztünk be helyi, környékbeli és megyei vállalkozásokhoz, Bankok-hoz támogató szponzori szerződések előkészítése ügyében. Végig kellett hallgatnunk a sok panaszt a vállalkozók részéről de látták, hogy komolyan gondolom és már vannak támogatók, Ők is mellénk álltak. Akkori költségvetés szerint hat millió Ft kellett összeszedjünk és a városnak kettő milliót kellett volna beletennie. Én betartva az ígéreteimet, megszereztem a szponzorokat velük a pénz ígérvény szerződéseit. Volt olyan fuvarozó vállalkozó aki azt mondta, amíg én benne vagyok a szervezésbe, megígéri minden fuvart, ami szükséges,- támogatásként elvállal. Díszlet, stb. nagyon nagy dolog volt az.
A város önkormányzata viszont nem tartotta be a szavát. Nem tette le a beígért pénzösszeget.
Várkonyi Mátyás és én négy órás megbeszélés után lelkileg összetörve hagytuk ott a Városházát és a tanácskozást. Mintha a 6.20 gyors rontott volna teljes gőzzel a betonfalnak, olyan értetlenséget kaptunk a mi hitünkkel szemben. Én már számos szponzorral egyeztettem. A Budapest Bank-tól a Cirkusz és Varieté-n át közeli és megyében távolabb létező cégekkel, vállalkozásokkal. Hogyan mondjam le, mit tegyek. Hiteltenné válok önhibámon kívül.../Mai szívritmus problémám innen datálom./
Aztán pár nap múlva egy más programmal egy egyestés musical hírével jött Marika. Én meg azt mondtam Zrínyi kirohant a Várból, mi meg rohanjunk be, így nem leszünk a városnak elkötelezve. Mátyásnak is tetszett a gondolat. A csüggedésbe jön a csoda, Várkonyi Mátyás még látott lehetőséget egy másabb , nem akkora de ütős produkció simontornyai színrevitelében. Tetszett a felvázolt program, musical nagy nevekkel. Körbejárva a szponzorokat sikerült mellénk állítanom Őket az új produkcióra.
A programterv:
Egy lány, ki útra kelt című musicalt.
Csengeri Ottilia
Címszerepben a híres Rock Színház dívája Csengeri Ottilia és barátaival, sztárszínészekkel akik szintén híres musicalokban léptek fel, vagy éppen a megszűnő Rock Színház művészei voltak.
Csengeri Ottilia klasszikus-balett művészeti iskolát végzett, majd - a már legendás hírű - Rockszinházban vált igazi énekes-táncos színésszé.
A színház repertoárján egy sor híres musical és rockopera szerepelt, mint pl.: a Jézus Krisztus Szupersztár, Evita, Nyomorultak, Miss Saigon, Sakk stb, de magyar szerzők műveit is játszották, mint pl.: Várkonyi Mátyás - Miklós Tibor: Dorian Gray; vagy Várkonyi Mátyás - Béres Attila - Krámer György: Rock Odüsszeia.
http://www.csengeriottilia.hu/a_palya_tortenete.html
Készültünk az előadásra. Közben 1996. júniusában meghalt az édesapám, kullancs csípése fertőzte meg. Még nagyobb erővel dobtam magam a szervező munkába. Cikkeket írtam, Simontornyáról a Várról az előadásról, hogy a környékből és Tolna megyéből az előadásra közönséget toborozzak. Sikerült az akkori lehetőségekben a nulláról indulás alapjáról, egyfajta marketing pozíciót elérnünk. Több regionális újság és városi televízió készített a helyszínen riportot terveinkről. Nagyon nehéz volt úgy újsághírt adni, akár a megyei lapnál, hogy az még ne legyen hírdetés. Abban az időben zajlott a médiumok privatizációja. Mindenért fizetni kellett volna, ami itt egy produkció "beharangozójához" szükséges volt.
Egyre fokozódott az izgalmunk, közelgett augusztus a rendezvény időpontja. Elérkezett a nagy nap, folytak a próbák, a nézőtér megtellett székekkel. Dolgozott a technika a fény a hang bepróbálva. Délután leszakadt az ég. Hatalmas eső zúdult Simontornyára, mintha bűneinkért elégtételt kívánt volna venni. Mindenki drukkolt, hogy ne legyen sok az eső és időben zavarja szét a délutáni Nap az esőfelhőket. Mindenki szó nélkül és lázasan dolgozott azon, hogy a produkció sikeresen megtörténjen.
Vikidál Gyula is a színészek is velünk és a takarítókkal együtt szárította , törölgette a színpadot, hogy ne csússzon, hiszen táncos darabok is voltak a produkcióban. Az eső elállt felszáradt a nézőtér és a színpad.
Elérkezett az est, megjött a hatalmas tömeg, tele volt a nézőtér.
Megkezdődött az est "Egy lány ki útrakelt"
http://www.csengeriottilia.hu/musical_csokor.html
 
Szereplők: Csengeri Ottilia, Vikidál Gyula, Szinetár Dóra, Bardóczi Attila, Sasvári Sándor, Bíró Eszter, a Koltai fivérek a táncosok, Műsorvezető: Mohai Gábor
 
A nagy sikerű előadást többszöri ráadás követte és vastapsot kaptunk a közönségtől a fellépő művészek és mi a rendezvény szervezői.
Elkezdődött valami amit akkor még csak a szívünkben éreztünk és már a következő éven gondolkoztam.
A következő évben megismételtük ezt a programot csak több szereplő változott. Még érdekesebb musicalokkal egészült ki a produkció. Csengeri Otti mellett Bardóczi Attila főszereplésével, továbbá Kovács István, Ullmann Mónika, Pintér Tibor, Csutka István és a táncosok
Szintén nagy sikert aratott a produkció! Viszont a rossz idő miatt a Művelődési Házba "összezsúfolódva" került megrendezésre. Érezhetően látszott a az összehasonlítható különbség az előadás varázsát a vár és környezete adja. Az most hiányzott. Nagy a a varázsa a Vár milliőnek és a szabad égboltnak, csillagoknak. El is határoztuk a visszatérést a Várba.. Azokban az időkben még nagyon nehéz volt hozzájutni vagy megfizetni fedett színpadot. Pályázatok még ilyen dolgokra nem voltak. Én még további látványosságok bevonásán törtem a fejem.
3. rész
A kuratóriumot és az alapítványt valamint a polgármestert meggyőztem, hogy nyissuk szélesebbre a város kapuit.
Javasoltam egy jobban promotálható rendezvény elnevezést. Ami szélesebb lehetőségeket nyít a pályázatok sikeres elnyeréséhez.
A rendezvény kapja a Simontornyai Színházi Nyár és Fesztivál nevet.
A váron kivűl más, a város utcáit és tereit is bevonó utcazenész, vásári komédiás stb programokon törtem a fejem. Sajnos nem úgy alakultak a továbbiak ahogyan arról álmodoztunk elötte években.
A Vár és a Kuratórium kész helyzetet teremtett azzal, hogy -tudtom nélkül- lekötött egy Operett előadást Csere László "színházával" Kész produkciót, teljes szakmai gárdával.Így már nem tudott működni a településre vetített idegenforgalmi, több napos szándék. Itt már előadásról volt szó, nem együttműködésről.
Úgy éreztem e tények ismeretében az előadást nélkülem is meg tudják oldani. Nem kellek oda "művészeti vezetőnek".
Tárgyalásokat kezdeményeztem Szigeti Júliával a Gemenc Hőlégballon Egyesület szakosztályvezetőjével. Meghívtam Őket a következő év fesztiváljára. Elképzeltem milyen csodás látványt nyújt az égen a ballonok színessége. A közönség is jobban bevonható lesz egy ilyen eseményre. Úgy is lett. Júlia még hat egyesület ballonosait hozta. úgynevezett Róka üldözés és kereséses markel dobásos versenyt rendeztek. Nagyon látványosan. Cserháti Péter akkori polgármester megtámogatta a rendezvényt 100.000 Ft értékben propán-bután gázzal. Továbbá a Strandon szállással és fürdés lehetőségével.. Annak az évnek fő atrakciója volt ez a rendezvény. Viszont, hogy ezt szerveztem és fogadni kellett a versenyzőket erre sok időm elment. Marikával és a kuratóriummal túl sok mindenről nem láttam értelmét beszélni. Mivel a Kuratórium tagjainak az egyéb látványosságok szervezése, támogatása anyagilag nem és erkölcsileg sem érezték fontosnak. Én erre a Simontornyai Színházi Nyári Fesztivál rendezvényre még felkértem Szurdi Éva keramikust, hozza el virágait a vár köré. A program része volt a színház után a sötét nyári éjszakában kinyíló több száz kerámia tulipán. Sikeres volt a Fesztivál bővítés a Hőlégballonnal és a mécsben világító tulipán mezővel.
Mégis a külső rendezvény nem kapott biztonsági őrzést csak a közmunkásokat küldték oda. Kevésnek bizonyult vagy ötven tulipánt vandálok összetörtek. A tanulságok levonására nem volt mód, nem volt módom kibeszélni mert nem volt stábülés. Marika megsértődött, nem keresett.A kuratórium el volt telve önmagával, miközben csak reprezentáltak...
Nekem és családomnak nehéz időszak volt ez. Mert mi nem fizetésért csináltuk a hatalmas munkát. A saját vállalkozásomat nem tudtam hatékonyan ellátni mert folyton a rendezvények szervezésében kellett dolgoznom ahogy tavaszodott. Köszönetet nem vártam -de támadást sem-. Teljesen mellőzött lettem. Egészségügyi problémáim lettek a támadásokból kialakult lelki problémákból. Stressz és hypertónia. Feleségemnek és családomnak köszönhetően kijöttem a stressz betegségből. Húsz kg fogytam egy hónap alatt....
Túl tettem magam és arra koncentráltam, hogy jöttek a választások 1998-ban. Közeledett a Millennium ezred és század forduló. Indultam ismét képviselőnek és tovább visszük Simontornyán az idegenforgalom a kulturális turizmus ügyét. Nagyon sokan támogattak addig is Magasabb célokkal kezdtem bele a letargikus hitét vesztett településnek képviselő választásán elindultam. A lakosság látta addigi munkámat, bizalmat szavazott. Képviselőként több lehetőségét láttam a Város térképre helyezésének. Állandó viták voltak abból, hogy nem értették a képviselők közül sokan, hogy miért nem tud együtt dolgozni a Művelődési Ház a Vár és a Kulturális Bizottság? Mert nem tudott. Más volt az elkötelezettségünk. Én nem pénzért dolgoztam de volt egy pontos elképzelésem és ha nem hátráltattak már azzal segítettek. A másik kettő intézmény. Azok vezetői a maguk elefántcsont tornyában csak a minimális segítségre voltak hajlandóak. Ej rá érünk arra még! -módon azonban nem lehet sziklákat megmozgatni! Mert itt arra volt szükség.
Még a következő évben a Hőlégballon Nemzetközi Találkozót megszerveztük Simontornyára.
A Szekszárdi Gemenc Hőlégballon Egyesület vezérhajója felszállásra készül.
Nyolc ballon suhant Simontornya felett. Csodálatos buborékok a hajnali és késő-délutáni napfényben.
Simontornya gyönyörű látképe a szelek szárnyáról.
A "róka" üldözésére indulnak a többiek is. Igyekeznek markel szalagjaikkal eltalálni a menekülő rókát.
Békés csendben suhannak a ballonok. Néma csendet csak a rémült kutya ugatás veri fel.
A róka meghúzza magát a dombok között, de nem sokáig marad "láthatatlan".
Az üldözés újra és újra a magasságokba repiti a ballonokat.Simontornyaiak és környékbeliek csodálják a földről a hatalmas színes gömböket.
| 
