Az EU-csatlakozás küszöbén a régiók szerepének felértékelődése; a kulturális értékek megőrzése; a kortárs művészeti programok igényes/változatos bemutatása: e három momentum/célvezetett a Régiók Összművészeti Fesztiválja megszervezéséhez, mondta Könyv István János grafikusművész, a fesztivál kezdeményezője, motorja és művészeti vezetője a DO-nak. Az idei eseményeket új helyszínen, de változatlan célokkal szervezik június 16. és 21. között: Paks és a várostól két kilométerre lévő Biritó ad otthont az összművészeti eseményeknek.
A hatnapos rendezvénysorozat gerincét hat-hét művészeti ág adja - kiemelkedő és meghatározó műfajként szerepel a népek zenéje, színházak, táncok, alternatív zenék, kiállítások, filmek. A fesztiválokon eddig mintegy ezer hivatásos és amatőr fellépő mutatkozott be, a simontornyai sorozat az egyik legjelentősebb ilyen típusú kísérletté izmosodott az elmúlt években - és ezt az energiát természetesen igyekeznek "átmenteni" az új helyszínekre is, mondta kérdésünkre a művészeti vezető. Az immár rendszeres fesztiválfellépők között lesz a Boban Markovics Orkestar, a dr. Valter & The Lawbreakers zenekar, a Kispál és a Borz, valamint - dagadj, patrióta kebel - a táncszínházi fellépők sorában vendégeskedő Dunaújváros Táncszínháza. A Bartók Rácz Attila művészeti igazgató irányításával dolgozó táncszínházi tagozata két programmal, az Örkényes témák című összeállítással és a Vitéz Bátor című mesejátékkal vendégeskedik Pakson. A fesztivál idei település-vendégeként a tolnai nagyközség, Decs mutatkozik be saját kulturális programokkal, és - Könyv István János erre a napokban tartott tájékoztatón is felhívta a figyelmet - a végleges program elkészültéig még várják színpadképes produkciók jelentkezését a paksi Tourinform iroda telefonszámán (74/486-241). Jelentkezési határidő: május 20.
A nyár a fesztiválok időszaka. A Dunántúl sem maradhat ki a szórásból, ahol már negyedik alkalommal rendezik meg a Régiók Összművészeti Fesztiválját. Az előadók között olyan világhírességek lépnek fel, mint a Boban Markovic Orkestar. A zenén kívül a hazai és nemzetközi filmesek krémje is jelen lesz, de a rendezvény sokszínűségét jelzi az is, hogy a részt vevők ellátogathatnak az atomerőműbe és megnézhetik a római kori ásatásokat is.
Paksi fesztiválnyitány: mámortábor
A helyszín neve kicsit félrevezető, valamint éjjel különösen messze esik az emberlakta helyektől, e momentumokat leszámítva azonban minden rendben a Régiók 3. Összművészeti Fesztiválján, Pakson: Boban Markovicsék akkorát szóltak a nyitónapon, mint ide Biritó.
A réz angyala - Boban Markovics és szabadcsapata
De ha már Biritónál tartunk: a hivatalosan Pakshoz tartozó fesztiválhelyszín - amely azonban több kilométeres járóföldre van az Atomvárostól - nem egy tó partján fekszik, hanem, kapaszkodjunk, egy kiszáradt tóban (szabatosan: az Ürge mezei Szauna melletti tómederben). A délutáni programot munkaügyi elfoglaltságok okán igazoltan lekésem, a sívó homoktúra végén bejárat, leszáll az est, és ha tómeder, hát tómeder: stílszerűen egy lesőharcsa harcálláspontját veszem fel. Már javában izmoznak a Boban Markovics Orkestar muzsikusai, a beállást a gucai győző dirigálja: hát, azt nem állítanám, hogy elégedett a hanganyaggal, az viszont biztató, hogy egy-egy merészebb futamot megtapsol a publikum. Pedig ez még csak a bemelegítés, ha van értelme a kifejezésnek: este fél tíz, 47 fok kicsivel naplemente után. Boban hibátlan "Jó estét!"-tel köszönt, taps, aztán kezdődik, félelmetesen erős és vad muzsika, a hangosítás azonban csak nem akar összeállni, de sebaj: néhány perces erősítős kísérletezés után a zenekar levonul (!) és a színpad előtti területen folytatja, a tömeg - mert, hiába nyitónap, hiába távolság: tömeg van - egy perc alatt igényes félkörbe rendeződik, és most kezdődik igazán a buli.
A zenekar érzékelhetően élvezi a helyzetet, testközel van és húzás, már-már brutáliába fordul a dolog, a közönség is kajolja a megoldást, a rezes zúzda után rendre vastaps és halihó zengedez a tóban, az első sorokban állók táncra perdülnek. Boban vezényel a tömegnek is, miközben a szélen álló kiscsákó - ha több mint tizennégy, beugrom a nagydobba - elereszt egy trombitafutamot a csillagoknak, de biztos hallja a Jóisten is. Mámorító élmény.
A közönség is kajolja
Könyv István János házigazda és vezető motor is örvend a dolgok ilyetén alakulásának. Szerinte - is - sokat emel a buli hőfokán, hogy a muzsikusok nem kezdtek parázni és takuzni, amikor megállt a tudomány: az, hogy egy intésre lent folytatták, és fergeteges koncerttel ajándékozták meg a nagyérdeműt, biztató a folytatásra nézve. Merthogy a délutáni kezdetek - a Paks utcáin fesztiválnyitányként abszolvált, dunaújvárosi szíveknek is oly kedves gólyalábas felvonulás, a köszöntők és megnyitók és bemutatók sora - sikere után, a rezesek káprázatos hangorkánjában óvatosan ugyan, de ki meri jelenteni: a két éves simontornyai kísérlet után Pakson új otthonra lel a Régiók Összművészeti Fesztiválja. Nem titok, hogy rengeteg cég és magánszemély támogatta a kísérletet - ami, mellékszálként megjegyezhetjük, innen nézve kész csodának tűnik, de erre majd még visszatérnék egyszer -, Könyv István szerint ugyan az első nap vége felé korai volna mérleget vonni, ám a város, a támogatók és nem utolsósorban a közönség részéről egyértelműen pozitív a fesztivál fogadtatása. Pedig szelíden szólva sem egyszerű a képlet, ha már a céloknál tartunk: az igényes szórakoztatás, a kortárs művészet - mintegy tíz műfajban történő - megismertetése mellett a tehetségkutatás és a hagyományőrzés is szerepel a "fesztiválfeladatok" között.
A kiállítások csokra, az erős színházi kínálat és a szintén meglehetősen bivalyra sikerült koncertprogram mellett új színfoltként említi a fesztivál művészeti igazgatója, hogy egy kisrégió teljes kulturális keresztmetszetét bemutatják - a Sárköz fővárosa, Decs művészeti élete és folklórkincse szerepel a fesztiválkínálatban. Fontos momentum a kisebbségek kultúrakincsének bemutatását célzó blokk (bukovinai székelyek, magyarországi svábok bemutatója) csakúgy, mint az "idegen kultúrák" - Tai-Chi bemutatóban és viking harcművészeti programban testesülő - jelenléte.
Napra forgó - Maskarás együttes
Körülbelül itt tartunk a beszélgetésben, amikor Boban Markovics és bandája az egekig srófolva a hangulatot a koncert befejezéséhez készülődik: a ráadásokat gonddal a Kusturica-opuszokból válogatják - ez csaknem természetes gesztus: ultiban sem a parti elején jön az ember az adu ásszal -, a közönség őrjöng.
Méretes porfelleg kerekedik a táncos lábak alatt, Boban elköszön, fújnak még egyet, megint búcsú, még egy őrjítő dallamkavalkád, aztán tényleg vége - lenne, de végszóra az áram is elmegy, erre fel Markovics egyedül lép a színpadra, zseblámpafényben fújja ki magát, a hatás fokozhatatlan.
A koncert levezetéseként a délutáni felvonulást vezető-irányító Maskarás Együttes bemutatója: a hirdetett "Világfa" helyett a Nap és a Hold harcának igaz története, szép, attraktív játék a Jó és a Gonosz örökharcáról - kéretik kitalálni, ki győz a végén -, a közönség értő, ügyes bevonásával.
A kozmikus embermese után elindulnék, de ehhez a történethez tartozik még egy: jelesül az, hogy visszaúton ismerősök szállítmányoztak a szállásig - ej, pedig de szívesen tapodtam volna még kilométereken át a homokot -, s egyáltalán, Pakson tegnap rengeteg dunaújvárosival futottam össze (a táncszínházi társulat jelenléte természetese: fesztiválvendégként melegítettek mai és holnapi fellépésükre). Ez pedig, vagyis a mérhető dunaújvárosi jelenlét aligha a véletlen műve. Jó fesztivált látni, jó megmerítkezni a biritói mámortábor kínálatában, és itt most gyorsan befejezem - még visszajövök!
- nyulasi - (Dunaújváros Online Hírek)
Paks-Biritó: "Én"-ek és ének az esőben
Az idő rosszra fordulása nem tett jót a Paks-Biritón zajló összművészeti fesztivál látogatottságának - de a Petőfivel, Dunaújváros Táncszínházával és a Korai Örömmel súlyosbított program pazar volt, és a sátorban nem is esett.
Boban Markovicsék keddi fesztiválnyitányának sokkját még szerdán is heverem - pedig akkor még nem is tudatosult, hogy a gucai rezesfesztivál örökös bajnokai Paks-Biritó tombolásából indultak egy tíz ország ötven helyszínét érintő európai turnéra -, dolog is akadt idehaza nem kevés, így csak csütörtök délutánra, a súlyos fellegek nyomában értem megint a már nem is annyira kiszáradt tómederbe.
A Régiók 3. Összművészeti Fesztiválja közönsége szerénytelenségemnél kicsivel nehezebben tolerálta a szakadó esőt - illetve biztos tolerálta, de a négy falon belül: jórészt sajnos távolmaradásával tüntetett, pedig ahogy a csövön kifért, úgy hírölték a szervezők, hogy esőnap nincs, sátor viszont van, ott pedig csak a sörcsapnál lehet elázni. Így történt, hogy az eleve nem tömegrendezvénynek tételezett Kommunikáció - egy kicsit másképp című, a helyi sajtó szerepéről, felelősségéről és a médiumok együttműködési lehetőségeiről szóló nyilvános vita (amely a csütörtöki program nyitánya volt) még a várt-reméltnél is belterjesebbre sikerült. Pozitív hozadék viszont, hogy a különféle orgánumok - apró hősködés: a webes szcénában a DO - megtárgyalhatták viszonyukat egyrészt a fesztivál eseményeihez, másrészt a helyi közélet/politika struktúráihoz.
Figyelem és fegyelem - Dunaújváros Táncszínháza
A közönség távolmaradása sokkal fájóbb volt, amikor a sajtómunkások nyílt színi barátkozása után elkezdődött a tételes/tényleges fesztiválprogram. (Az ilyes rendezvénysorozatok esetében megszokott, hogy deréktájt, félidőben leül a buli, kicsit megpihen, mielőtt következik a hét végi haddelhadd, de itt másról volt szó: egyértelműen az időjárás a felelős.) Még mindig csak maroknyi publikum előtt formagyakorlatoztak a kínai harcművészek, a bukovinai székely táncokkal érkező bonyhádi együttes fellépése elmaradt. Aztán pedig következett egy csusza, amit csak középvad sörözéssel lehetett/tudtam átvészelni, valamint a svindli nevű, bonyodalmasnak nem, szórakoztatónak azonban annál inkább nevezhető kártyajáték szorgalmas gyakorlásával. (Az árakat bátran nevezhetjük döbbenetesnek, és merthogy ez azért még nem a Sziget - ahol a kezdetek kezdetén ugyebár még limitálták az árakat! -, e téren izmos vállalkozói buktát sejtek.)
Aztán kisült, megérte türelmem virághímes völgyét akkorára tágítani, hogy rakottan forduljon benne a hatökrös szekér: Besenczi Árpád színrelépése
A helység kalapácsa Petőfi-Besenczi Árpád egyszemélyes produkciója
A helység kalapácsával nemcsak azt igazolta, hogy Petőfi hajlékony, groteszkbe hajló, mégis lebbenően könnyed nyelve mennyire tud élni a mai színpadon, de azt is, hogy a Csíííz-féle vonalalattiságból is van kiút, mondjuk egy határozott nyitás az igényes népszórakoztatás felé. Az, hogy Besenczi egyedül abszolválta az összes szereplőt, s az, ahogy mindezt elkövette - parádésan -, visszaadta a reményt, miközben, becsszó, többször majdnem elejtettem a fotóapparátust a röhögéstől.
Későn is Korai (Öröm)
A célközönség - a kiskrapekok és -csajok - hiányát azzal oldotta meg és fel Dunaújváros Táncszínháza, hogy egy rövid társulati egyeztetés után villámgyors döntés született: a maroknyi kitartó fesztiválvendég meghatározó többsége fiatal felnőtt volt, így - ettől működő társulat a társulat, érvelt a DO-nak Rácz Attila Cicero - a szervezőkkel egyeztetve a Zene - tisztelet Janek Józsefnek című fesztiváldíjas táncműsort vette elő az együttes. Fegyelem é figyelem, oldott, bővérű humor, (nekem) sokadszor is élmény néhány kedves újdonsággal: a Besenczi-parádé után a "legkedvesebb hangszereknek" - Janek után jelesül: a táncosoknak - is kijárt a vastaps.
A zivatar mindeközben abbamaradt, de a közönség valamiért azt hihette, hogy - az EFOTT esőverte szabadtéri programjához hasonlóan (Lovasi András Kispál és a Borz-frontharcos szíves, ámde szomorú közlése éjjel) - itt is minden elmarad: pedig dehogy, sőt, naná, hogy nem.
A tikkasztó hőséget kellemetes hűvös váltotta fel, a port nyomtalanul eltüntette a csapadék, a mozisátorban meg olyan opuszokat toltak - döntően a Retina Filmműhely anyagából -, hogy e percig nézném, ha időközben nem kezdődik el a Korai Öröm koncertje - viszont elkezdődött, és következett a nap utolsó döbbenete, repülése, pörgése.
Azt, hogy mitől lett az év koncertzenekara többször is a KÖ, már tudtuk, az viszont még teljesen új, hogy mindez jelentős tömeg nélkül is működik: az extatikus futamok, a perkások hihetetlen tempója, Vécsi Tibi magányos rituáléja elöl meg amikor belép a képekbe, a fúvósokat, dorombot, torokéneket és füttyöt "kezelő" Paizs Miklós elementáris teljesítménye, és egyáltalán, az egész, a vetítéssel kombinált kegyetlen dallamzuhatag mennyire be tud rántani néhány tucat embert is.
Kinézek magamba, pedig nem is ittam/téptem, a Nomádiába szabadult urbánus folklór örvénye magával ragad, készítek gyorsan pár fotót, aztán hagyom, hadd vigyen. Messzire jutok.
(Dunaújváros Online Hírek)
Kísérő rendezvények :
Rock - Blues Fiatal zenekarok Tábora , Vizuális , Kommunikációs , Filmes tábor , Retina Stúdió Nemzetközi rövidfilm fesztivál válogatás filmjei,
/ A PROGRAMOKTÓL ELTÉRŐ, AZ INTERNETRŐL BEÚSZÓ REKLÁMOKÉRT ÉS FOTÓKÉRT NEM VÁLLALOK FELELŐSSÉGET! AZOK NEM A FESZTIVÁLHOZ TARTOZÓ ADATOK./
