Bejelentés



Könyv István János grafikusművész
Honlapja

MENÜ












 Botos László

A Magyarságtudományi tanulmányok főszerkesztője

(Magyarságtudományi Intézet, USA)

 

Mi, régiek, vétkeztünk ellened hosszú évszázadokon át, Magyar Ifjúság! Vétkeztünk, mert puhák, gyámoltalanok, szószátyárok, vitatkozók és civakodók voltunk. Sok mindent tettünk, ami nemzet és jövőellenes volt. Dicsértünk és felmagasztaltunk mindent, ami jöttment, idegen volt. Mindenki jobb, megbízhatóbb volt számunkra, mint a magyar. Felmagasztaltuk a németet, az olaszt és minden idegen kultúrát. Túldicsértük a római iga alól felszabadult népeket, s az akkor alakult, új államokat. Elhallgattuk, hogy Róma a rabszolgaság, a keresztre feszítések barbár világbirodalma volt. Dicsőítettük hódító tetteiket, elhallgatva vagy lekicsinyelve saját történelmünket. Bűnös rabló hadjáratnak neveztük az egész Európát átívelő, dicső hadjáratainkat, s ezt tanítottuk és hirdettük. Szégyelltük régi dicsőségünket, de szemrebbenés nélkül elfogadtuk a hamis finnugor származáselméletet, egy nem létező finnugor ősnépből való eredeztetésünket. Megtagadtuk őseinket… Élhet, létezhet, fejlődhet-e egy nép igazi nemzettudat nélkül? Mindent, ami a múlt dicsőségéhez, nagyságához kötött minket, azt barbár, pogány, bárdolatlan, ocsmány, megvetni való cselekedetnek tanították, és annak tanítottuk. Csoda-e, hogy elleneink régóta lealázó, igazságtalan állításokkal illetnek minket, s ellenünk lázítják a különböző népeket? Hisz, mi magunk hirdetjük állítólagos barbárságunkat, pedig Európában nekünk volt egyedül a saját nyelvünkre épült, ősi írásunk: a rovásírás. Szomszédainktól várjuk talán, hogy igazságot szolgáltatnak nekünk, s kiigazítják a ránk fordított történelmi hazugságokat? Hogy nem használják majd ki saját hasznukra a magunkról terjesztett negatív képet? Ők csak éltek a lehetőséggel, hogy elorozzák tőlünk honunkat, amit Álmos és Árpád vett vissza számunkra. Ők csodálatos hadi teljesítménnyel véghez vitték nagyszabású visszatelepülésünket – ki tudja hányadik volt ez már? – a Kárpát-medencébe. Vétkeztünk ellened, Magyar Ifjúság, mert hagytuk és tűrtük elnyomatásunkat, akkor is, amikor még erősek voltunk és tehettünk volna valamit ellene. Kinevelték belőlünk a nemzetben való gondolkodást, és belénk plántálták a bűnbánatot, a bűn érzetét, hogy csak vezekeljünk, s ne törődjünk sorsunk megjavításával, mert a túlvilágon majd mindenért kárpótolnak minket.

Az idegenek majmolásában annyira mentünk, hogy évszázadokon át megtagadtuk – mert tiltották – honszerzőink és honalapítóink szent neveit, mert, igen, nekünk Álmos, Árpád, Előd, Tas, Huba, Töhötöm, Bulcsú, Lehel, Botond, Csaba, Atilla, Roga, Vazul és a többiek mind, szentek, vagy még ennél is többet jelentenek… Mindent eltűrtünk, megszenvedtünk, csak éppen nem egyesültünk testvéri, magyar szeretetben. Hagytuk, hogy megosszanak bennünket. Legújabban pedig, vétkeztek anyáink, asszonyaink is, amikor elfogadták a „terhesség” szó használatát, elvetve az addig használt „áldott állapot” magasztos, felemelő kifejezését. Megtagadtuk oly sokszor az Isten, a család és a nemzet szolgálatát, melyek összefüggenek egymással. Egykéztünk, abortáltunk össznemzeti szinten, elutasítottuk a gyermekáldást, csoda-e hát, hogy lassan-lassan elfogyunk, kiöregszünk, s meghalunk? A magyarságtudományi füzetsorozat számos szerző és komoly szerkesztői stáb közös munkájának eredményeként valósulhat meg. Bízom abban, hogy az érdeklődő olvasó előtt eddig ismeretlen és letagadott igazságok elevenedhetnek meg, éledhetnek újra. Ahogy abban is, hogy e füzetek által ifjúságunk nemcsak új ismeretekkel gazdagodhat, de életre szólóan szembesülhet nemzetünk valós múltjával, elleplezett, ősi hagyományaival, kultúrájával.

Magyarságtudományi Füzetek

Kedves Olvasó!

Ezzel a füzetsorozattal biztosítani szeretnénk a kutatások szabadságát, elfogulatlanságát, az egyéni tudományos eredmények és látások közzétételét, s fiatal kutatóinkat ösztönözni szeretnénk a további reményteli kutatómunkára. A letagadott és elfedett igazságok így előbb-utóbb napvilágra jönnek. Ezeket az igazságokat viszont már nektek, a mai fiatal generációknak kell értelmezni, hasznosítani, saját korotokba beilleszteni!

Minden leírt sorért az adott füzet írója a felelős. De a Magyarságtudományi Füzetek neves szerkesztőbizottsága, s az amerikai Magyarságtudományi Intézet azonosul a sorozat történelmi szemléletével és látásmódjával.

Nagy munka vár rátok, Magyar Fiatalok! A korábbi generációk mulasztásait nektek kell pótolnotok!

Elmondtuk vétkeinket, hibáinkat, rászedettségünket. Most ebből tanulva – különösen saját hibáinkból – újra szervezhetitek, éleszthetitek a magyar életet. Át kell írnotok a magyar jelent és jövőt! Nem az idegenek által rontásunkra írt hamis információkat kell szajkózni, hanem forradalmian új, magyar szemlélettel kell önmagunk múltját, kultúráját, néphagyományát megismerni! Hiteles források, alapján, félelem és elfogultság nélkül. Ez a történelmi szemléletváltás, paradigmaváltás a magyar jövő, a nemzeti összefogás, az Istenben és egymásban való hit és az egymás iránti szeretet legfőbb feltétele és egyben biztosítéka.

Magyar Fiatalok! Tudjátok: nem vagytok senkinél sem alábbvalóak! Ha beletekintünk az emberiség fejlődését elősegítő találmányok, újítások hatalmas folyamába, látjuk, hogy fajtánk fiai kicsinységünk ellenére mily nagy számban voltak ott a tudományos haladás és kutatás élvonalában. Szellemünket, elménk világosságát, tudományos felkészültségünket, tudásunkat nem veheti el tőlünk, tőletek senki, mert az sajátunk, amit évezredek óta génjeinkben hordozunk. Éppen ezért, legyetek óvatosak az agymosó szándékokkal szemben, óvjátok egymást, s az elfogulatlan, önálló, egészséges gondolkodást soha ne adjátok fel!

Ha bizalommal, jó szándékkal, testvéri szeretettel lesztek egymás iránt, akkor erősek leszünk újra, s visszaszerezhetjük hazugsággal elrabolt történelmünket, anyaföldünket. Csak az vész el, amit önként feladunk! Az élet harc, a gyengék és a kifáradtak elvesznek, elhullanak.

Higgyetek, reméljetek, ahogy nagy költőnk,

Vörösmarty Mihály hitt és remélt!

„... Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán...” (Szózat)

Magyarok Világszövetsége

Magyarságtudományi Füzetek

Magyar Adorján:
 
„A magyarság ott keletkezett, ahol ma él, ahonnan őstörzse soha sehová el nem távozott, de ahonnan hosszú tízezredévek alatt egyes részei ki is költöztek lakatlan tájakra, avagy olyanokra, amelyeknek gyér és teljesen műveletlen lakossága volt csak, amely tájakon megtelepedve új településeket alapítottak, ...”
 
„Az igazi magyarság sohasem volt nomád, hanem földművelő és sohasem járt Ázsiában, hanem őshazája Magyarország, valamint az ősmagyarság Európa legrégibb és műveltségalapító ősnépe, Európa közepén ősrégi időkben igen magas, de inkább csak szellemi (nem műszaki) műveltsége volt, az árja népek műveltsége is ebből ered és végül, összes közelebbi rokonnépeink is ezen ősmagyarságból származtak. Árpád honfoglalói szintén egy innen ősidőkben kivándorlott és ide visszatért törzsünk voltak. A magyarság ázsiai és nomád eredetéről szóló tanítások csakis külső és belső ellenségeink által kitaláltak és kárunkra elterjesztettek, amelyek célja önérzetünk aláásása, tekintélyünk rontása és létjogosultságunk elvitatása. Kiemelem azt is, hogy amidőn ősvallásunkról beszélek, nem ennek 800-1000 év előtti, már elhanyatlott alakját értem, hanem azt, amely a föntemlített magas szellemi műveltségünk idején, 20-30.000 évnél is régibb időkben élt.

 Magyar Adorján a magyar ősmúlt talán legnagyobb kutatója 1978. szeptember 28-án, 91 éves korában hunyt el, olyan életművet hagyva maga után, mellyel nemzedé­keknek szolgáltatott példát a múlt megismerésére, a nemzeti öntudat építésé­re. Jelen kötetünknek az a nem titkolt célja, hogy a ma élő magyar nemzedékek figyelmét ráirányítsuk Magyar Adorján szintézisteremtő életművére, s főművének, „Az ősműveltség”-nek a nemzeti eszméléshez nélkülözhetetlen lelki-szellemi-erkölcsi útmutatására.
Pápai Szabó György
 
A szerző végtelenül alázatos magyarságszolgálata, hatalmas tudása és zseniális meglátásai együtteséből megszületett életműve okán, a magyarságtudományok Magyar Adorjánnal kezdődnek. Ő egy teljes, összefüggő, évtízezredeket átfogó magyar- és egyetemes emberi történelmet rajzol meg és bizonyít meggyőző módon. Magyar Adorján munkássága széleskörű ismertetésének elmulasztása és a magyarságkutatásokból való mellőzése a legnagyobb merénylet, amelyet a magyar szellemi és tudományos élet alakítói elkövettek.                  
Patrubány Miklós


 Magyar Adorján kislányával, Tündével

Zajti Ferenc keletkutató halálának 50. évfordulóján, 2011. június 29-én, 18 órakor lesz az ő munkásságát bemutató, tizennegyedik  magyarságtudományi füzet bemutatója a Magyarok Világszövetségének székházában. A füzet, amely a Magyar nép etnogenezise című tematikai osztályban jelenik meg, egyben ismerteti a magyarság indiai-szkíta kapcsolatát. Az eseményt élőben közvetíti a Magyarok Világszövetségének honlapja. www.mvsz.hu  

James Fergusson régész: „Mindazt, amit építettek Indiában, a turániak (=szkíták, hunok) építették.” – History of Architecture, 1865 Kőrösi Csoma Sándor:„Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ős indiai kultúra tárházában.

” Dr. Aradi Éva India-kutató:„Zajti Ferencet mesteremnek tekintem. Példaképem Kőrösi Csoma Sándor, a magyar Kelet-kutatás megalapítója, aki mind tudósnak, mind székely-magyarnak és általában embernek kiváló volt és máig utolérhetetlen. De részeredményeket sok kutató elért az őshaza-kutatásban és az orientalisztikában. Ezek közül a tudósok közül kiemelkedik Zajti Ferenc, aki először irányította a figyelmet a magyarság indiai-iráni kapcsolataira. Híres könyvében, a „Magyar évezredek”-ben részletesen ír az indoszkítákról, a kusánokról és a heftalitákról, azaz a fehér hunokról. Bemutatja ezeknek a népeknek a történelmét, kapcsolatait és hasonlóságaikat a magyarok őseivel és mindezt figyelemreméltó rajzaival, fényképekkel, térképekkel illusztrálja.”

 

A füzet megvásárolható! Sorozat-bemutató video: http://mvsz.hu/mtf/mtf_reklam.html
Egyéb információ: http://www.mvsz.hu/mtf/mtf_01.html
 
A kiadó terjesztőket keres, elsősorban a középiskolákban, főiskolákon és egyetemeken.
 
Terjesztési információ
A Magyarságtudományi Füzetek ára Magyarországon: 400 Ft.
A füzetek Magyarországon megvásárolhatók az újságárusoknál.
Postai úton házhoz küldve: 600 Ft.
8 füzet megrendelése esetén, házhoz küldve, postaköltség beleértve: 2400 Ft (azaz 300 Ft/pld.)
Külföldön az ár ugyanennyi, kiegészítve a postaköltségekkel, az adott ország devizájának napi árfolyamán.
 
Belföldi átutalás esetén a bankszámla: 10300002-20102159-70833285
 
Külföldi átutalás esetén:
Magyarok Világszövetsége
1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.
bankszámlája:
IBAN HU 52 10300002-20102159-70833285
MKB Rt. – Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.
1056 Budapest, Váci u. 38.
SWIFT Kód:MKKBHUHB
 
Megrendeléseket az
mtf.szervez@gmail.com címen fogadnak.
Ha a kívánt mennyiség árát banki átutalással befizették, és pontos postai címüket feltüntették, akkor másnap postázzák a megrendelt füzeteket – tájékoztatta sajtószolgálatunkat Bősz Rudolf (+36-70-559-5116), terjesztési felelős.
 
MVSZ Sajtószolgálat
 
7203/110515

Magyarságtudományi Intézet Tanulmányok http://www.magtudin.org/Articles.htm

FONTOS: June 30, 2011 12:19 PM
A barguzini lelet az azonosítás küszöbén

Petőfi Sándor

Sajtószolgálatunk értesülése szerint Kéri Edit megtalálta a Magyar Tudományos Akadémia tudományos gyűjteményében Petőfi Sándor és Szendrey Júlia hajtincsét. Az illetékesek előbb tagadták a hajtincsek meglétét, ám Kéri Edit művésznőnek közismert rátermettségével sikerült az épen megőrződött hajtincseket tartalmazó dobozt elővetetnie.  Petőfi Sándor hajtincsének az MTA gyűjteményében való megtalálásával elhárul  minden akadály a barguzini lelet egyértelmű azonosítása elől. Kéri Edit maga is tagja volt annak az expedíciónak, amely két évtizeddel ezelőtt Barguzinban feltárta azt a sírt, amelyben a helybéliek állítása szerint Petőfi Sándor aludta örök álmát, amiről könyvet is írt.  A sírból akkor kiemelt csontvázat az expedíció tagjai kalandos körülmények között kihozták a Szovjetunióból. A Magyar Tudományos Akadémia akkor a tudományosságtól idegen magatartást tanúsított, dogmatikus álláspontra helyezkedett, megakadályozva ezzel a barguzini lelet és Petőfi Sándor édesanyja földi maradványainak genetikai összehasonlítását.    Az MVSZ Petőfi Bizottságának álláspontja szerint az a tény, hogy a két évtizeddel ezelőtti hangos sajtóvita idején az MTA mélyen hallgatott arról, hogy birtokában van Petőfi Sándor hajtincse, amellyel akkor még egyértelműen el lehetett volna dönteni a barguzini lelet ügyét, súlyosan megkérdőjelezi az MTA eljárását mind szakmai, mind politikai értelemben. 

MVSZ Sajtószolgálat7221/110630

 

 



Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!